Válogass a MESETÁR-ból

Virtuális diafilm

Itt található az összes film!

Vélemények-megjegyzés

Kedvcsináló mese

ELŐZMÉNYEK

Tartalomjegyzék

4. A titok

2011.11.03. 16:52 Kürthy_2

Múltak az őszi hetek és nem tagadom nap, mint nap ellágyultan gondoltam Zoltánra. Aztán az ellágyulást felváltotta a kétely... utána meg a bosszúság.

- Mégsem tetszem neki igazán, hogy nem keres, pedig felírta a címemet. De, akkor, miért búcsúzott úgy, hogy Hamarosan újra látjuk egymást.". Nem értem. Már két hete, hogy megígérte a randevút... csak nem kibékült a gesztenyehajúval? De akkor, miért mondta, hogy szeretne udvarolni? Meg, hogy elvisz a Marczibányi Térre táncolni. Óh, a mindenit, csak kerüljön a szemem elé! - morfondíroztam sokszor órákon át magamban, aztán egy szép napon, mint mindenre, erre is fény derült. Pontosabban, véletlenül derült ki az igazság.

Nem akartam én hallgatózni, csak... olyan szófoszlányok ütötték meg a fülemet, amire azonnal felfigyeltem. Édesanyámék vitatkoztak.

- Ezt nem teheted meg Zsófival. Látod, az a Bandi gyerek is lehet hogy azért disszidált, mert mindig mesterkedtél! Lehetetlenné tetted, hogy találkozzanak a gyerekek. Ha nem tépted volna össze a leveleit, lehet hogy a háború után is másképp alakult volna a sorsuk. Akár boldog is lehetne ez a lány. - rippantott rá anyámra néném.

- Te most azt rovod fel nekem, hogy féltem a lányom? Naná, hogy összetéptem. Még csak az kellett volna, hogy megkapja azokat az amerikás borítékokat. Akkor most sirathatnánk hét határon túl. A szerelem nagy úr! Nem ismer távolságot, családot...

- Te már csak tudod! Ugye húgom? - nyomta meg a szavak súlyát. Tudtam, apámra céloz. Apámra, aki egy életen át fájó pontja volt anyámnak.

- ELég Naca! Én csak jót akarok!

- Persze! Azért dugtad el ennek a Zoli fiúnak is a levelét! Minden fiút nem marhatsz el mellőle. Mit akarsz, hogy olyan vénlány legyen, mint én? Olyan, hogy soha meg ne tudja milyen egy igazi férfi ölelése? Lina! Ezt nem teheted vele! Önző vagy!

- Nem való hozzá, értsd meg! Csélcsap híre van. Az egyik vízvezetékszerelő mesélte a bálban, hogy egy igazi szélhámos! Minden útjába kerülő lánynak teszi a szépet. És láttad... a szüreti bálba is mással jött, aztán meg nem is törődött vele. Csak a Zsófival hetyegett... az a másik meg szégyenszemre egyedül maradt.

- Ugyan... csak fiatal, és ideje lenne már észrevenned, hogy felnőtt a lányunk. Arról nem is beszélve, hogy saját akarata van. Engedd meg neki, hogy ő döntse el melyik fiú udvarolhat neki. És... ismered. Megbízható gyerek. Nem kell félteni, jól tudja ő, hogy mit lehet és mit nem. Hát nem látod, mennyire szenved?

- De, látom... igen. Igazán sajnálom...

- Akkor, még nem késő, kérlek, add oda azt a francos levelet. Csak egy táncra hívják, és nem másra. Hagy szórakozzon egy kicsit. Te is tudod milyen sokat dolgozik annak a szövetkezetnek. Alig jár valahová... A a sok bedolgozói munka elveszi minden idejét. - puhítgatta néném anyámat, egészen addig amíg ki nem mondta édesanyám... amit hallani akart.

- Jól van, neki adom, de aztán legyen rajta a te szemed is!

Mit mondjak? a dolog, amit hallottam, nem esett jól, egyenesen felháborítónak éreztem... mégsem tudtam haragudni. Kicsit ugyan fájt, hogy nem bíztak meg bennem, de mentségükre legyen mondva, mindent szeretetből tettek... nem nehezteltem, részint, mert Bandi már a múltat jelentette számomra, részint, mert Zoli pár soros levelét végül is... hátttt... hiánytalanul megkaptam.

Ez állt benne:

"Kedves Zsófi! Szombaton délután 5.30-kor várlak a Marczibányi téren, ahol a múvelődési házban táncos délután lesz. Már nagyon várom, hogy lássalak... etc...etc... szeretettel H. Zoltán."

- Hát, mégsem felejtett el! - könnyebbültem meg. - miközben hálásan gondoltam nénémre, aki lehetővé tette számomra, hogy ezt a fontos levelet elolvashattam. Egyébiránt pedig... hirtelen nagy elhatározásra is jutottam...

- Na, kedves Zoltán... ki merem jelenteni, hogy az Isten mentsen meg tőlem...! Mert fogadom, hogy Kovács Zsófia a szombati táncos estén teljesen felkavarja az életedet!!! - nevetgéltem, és közben eltökéltem magam... hogy, ha törik, ha szakad elcsavarom Hódi Zoltán fejét.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jesabelle1.blog.hu/api/trackback/id/tr533350963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.