Válogass a MESETÁR-ból

Virtuális diafilm

Itt található az összes film!

Vélemények-megjegyzés

Kedvcsináló mese

ELŐZMÉNYEK

Tartalomjegyzék

5. Vihar előtti csend...

2011.11.09. 09:19 Kürthy_2

Egészen szombatig, mint egy megszállott varrtam, varrtam és varrtam. Akkoriban egy-egy ruhadarab megvarrásáért alig fizettek valamit. Ám, ha valaki szorgalmas volt, bírta a görnyedést, elég gyorsan dolgozott, és elkészült határidőre, akkor nagyjából meg tudta keresni a havi kenyérrevalóját és még egy kis szórakozásra is jutott. 

Nem volt könnyű dolog ez a fajta fillérenként megfizetett munka, de szerencsémre a fáradtságomat mindíg feledtette, hogy minden alkalommal rendesen megkaptam a teljes járandóságomat.

A szövetkezetben, Nyári Kis István - a munkaadóm - elégedett volt velem. Ezt nem csak szóban, de tetteiben is bizonyította. Általában én kaptam a kézelő, ingnyak összeállításokat, aminek a darabbére a többi sziszifuszi munkához képest, magasan a legjobban fizetett.

Az említett héten is, éppen kézelőket állítottam össze. Határozottan rémlik, nagyon igyekeztem, mert szombatra kellett elkészítenem az elvállalt mennyiséget és még a leszállítást is nekem kellett intéznem. 

A késztermékeket az alagúthoz egy hatalmas szatyorban cipeltem. Fiatal voltam, erős és nagyon eltökélt arra nézve, amit édesanyámék tanítottak... "Fiacskám, neked mindíg és minden körülmények között el kell tudnod tartani magad. Te soha nem függhetsz senkitől. Erős, öntudatos nő vagy..." - mondogatták néha, én pedig ennek a szellemében cselekedtem. .Emlékszem...

Aznap, boldogan indultam haza. Zsebemben a keresményem lapult... és amikor lesétáltam az alagút lépcsőjén, bizony még fütyörésztem is. No csak, egy ici-picit. Fejemben ugyanis, már az esti táncos összejövetel járt... no és Hódi Zoltán.

Jókedvemet láttán még egy tisztes öregúr is megemelte a kalapját és mosolyogva odaszólt nekem.

- Ejh! De virágos, jókedve van a kisasszonynak!

- De, van ám! - biccentettem felé, fülig érő szájjal... és szökdécselve tovább ugrándoztam.

Siettem, hiszen a Retek utcai úri-hölgyfodrász szalonban Franciska már várt. Mintha megérezte volna, hogy azon a napon, valami egészen különleges frizurát szeretnék, mert így fogadott: "Hű de ragyog a szemed! Ezért, én... ma valami különlegesre gondolnék!".

- Lágy hullámokra? - néztem rá kiváncsian, mire ő elővette a Vouge legújabb számát és az orrom alá dugta. A címlapon Marylin Monroe mosolygott. Félhosszű szőke haja, kacéran, de rendezett hullámokban omlott alá.

- Hú! Ez nagyon merész! De... nagyon tetszik, és a ruhám is hasonló, mint az övé. Igen... ez jó lenne a tánchoz... - morfondíroztam hangosan.

- Zsófikám! Bízzál bennem. Szebb leszel, mint Marylin, ezt garantálom! - csattintott egyet a hajvágó ollójával, aztán mindjárt munkához is látott. Közben pedig... hát... pletykáltunk. Úgy ahogy egy úri-hölgyfodrásznál ez lenni szokott.

A traccsos-fodrászos idő úgy elrepült, hogy szinte észre sem vettük. A lázas készülődés valahogy kiiktatta az időérzékünket. Olyannyira, hogy mire a mű elkészült, bizony jóval túljutottunk az ebédidőn.

-  Nagyon szép lettél! - integetett a szalonajtóból még Franci, én pedig elégedetten indultam haza.

Szinte egész délután a fiú járt a fejemben, miközben néném, időnként kuncogva csipkelődött...

- Azt a leborult szivarvégét...  te aztán megadod a módját. Új frizura, új ruha.... merész külső! Még jó, hogy anyád, ma csak későn ér haza! - mosolygott rajtam cinkosan. Tudtam, soha nem árulna el. Mindig ő volt kettőjük közül a modernebb.

- Mondja nénikém, nincs magának valami dolga? - pimaszkodtam egy kicsit, mire ő csak ezt mondta: "A te boldogságodnál, nincs fontosabb! És azt olyan jó nézni..".

Még arra is emlékszem, akkor, átölelt. Szorításában minden benne volt. Az anyai aggódás, a büszkeség a megértés... mind-mind átsugárzott és átjárta a szívemet.

- Szeretlek, Nacus! - bújtam hozzá gyermeki módon, nem törődve a frissen vasalt ruhámmal, mire ő csak annyit mondott.

- Tudom. Érezd, nagyon jól magad...

Amikor eljött az idő, szinte szállva, repülve és nagyon Jókedvvel indultam el az esti táncmulatságba.

Már messziről megláttam Zolit. A művelődési ház ajtajában cigarettázott. Tekintete körbe-körbejárt... várt. Engem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jesabelle1.blog.hu/api/trackback/id/tr993365227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása